Kamaszok és a szex

Kamaszok és a szex

Jelen interjúcikk az Életszépítők oldalán jelent meg Fehérváry Krisztina tollából.

Ahogy mondani szokás, a gyerek nevelése már a szülő gyerekkorában elkezdődik, egyszóval nagyon késő tizennégy, tizenöt évesen helyrerakni azt, ami félrement. Ha pedig a gyerek rendben van magával és a világgal, akkor úgyis mindegy, mert jó döntést fog hozni. Azért megpróbálunk megosztani néhány alapvető tanácsot. A téma: a kamaszok és a szex.

– Közhely, de attól még igaz, hogy a kezdetektől beszélgetni kell, nemcsak akkor, amikor helyzet van, vagy szerintünk szükség van rá. Mindig akkor érdemes erről beszélni, amikor a gyerek kérdez és mindig az ő szintjén – mondja egy anyuka, akinek két kamaszlánya van.

– Nálunk ez úgy kezdődött, hogy nyolcadikban megkérdezte a nagyobbik, hogyan kell csókolózni. Akkor elmeséltem technikailag is, aztán azt is megbeszéltük, csak olyannal érdemes ezt művelni, akibe szerelmes. Végül is ebből fejlődött ki, hogy ugyanilyen nyíltan megkérdezte azt is, milyen az első szex. Megállapítottuk, hogy valószínűleg egy nagy bénázás lesz, és ne számítson eget rengető élményekre.

Ha a megfelelő kérdésekre megfelelő válasz születik, akkor fokozatosan el lehet jutni oda, hogy a szexről lehet nyíltan és nyugodtan beszélgetni. Így a lány elmondta azt is, amikor még csak együtt aludtak a barátjával, aki „bepróbálkozott”, végül megbeszélték: mindkettejüknek el lesz az első és nem akarják elszúrni.

– Alakították a szemléletmódjukat a többiek jó és rossz példái is – meséli Szilvi. – Volt egy kislány, aki tizenhat évesen „összevissza szexelt”, mígnem két fiúval egyszerre feküdt le az sportegyesületnél, ahonnan aztán mindhármójukat kirúgták, amikor kiderült. Ezt ők rettenetes példának tartották és elítélték. Egy másik lány története pedig szintén elborzasztó volt a nagyobbik lányom számára: úgy vesztette el tizennégy évesen a szüzességét, hogy meglátogatta a beteg srácot, aki rávette a szexre, és ez egy ilyen sietős, nagyon rossz élmény volt a számára. De egy másik barátnője már végigment egy normális és jó történeten a barátjával; a szülők a testvérekkel együtt elmentek egy hétvégére, az övék volt a lakás, minden szinten rákészültek az élményre. Végül ennek a mintájára valami hasonló zajlott le az én lányommal is. Egy-két alapvető dolgot mondtam el neki többször, hogy ne akkor történjen, amikor elmentek egy buliba és ittak, csinálja tiszta fejjel. Úgy döntöttem nem fogok beleszólni, mert nem az én testem és nem az én életem, de elvittem orvoshoz, biztosítottunk nyugodt körülményeket, illetve azt tanácsoltam, csak annyit és azt csinálja, amit szeretne és ami jólesik neki, mondja meg, mi jó és mi nem jó. De a lányom egyébként is nagyon tudatos, én valaha közel sem ilyen voltam. Ezt a különbséget már önmagában jó jelnek vettem.

– Élhet az emberekben egy olyan kép, hogyha előbb szerez tudomást a gyerek ezekről a témákról, akkor potenciálisan előbb is hajtja végre őket, de ez így nem igaz – fűzi hozzá Zala Márton szexuálpszichológus. – A valóság ezzel szemben az, hogyha a szexuális edukáció széleskörű és őszinte, akkor sokkal érettebbek, megfontoltabbak lesznek a szexuális élettel összefüggő döntések, illetve inkább kitolódnak az életkor szempontjából. Így valószínűbb, hogy nem egy buliban, egy egy éjszakás kaland formájában történik meg az első együttlét, hanem szerelmesen, felkészültebben.

Direkten befolyásolni nem nagyon lehet ezt a folyamatot, inkább támogatónak lenni érdemes pont azért, hogy megóvjuk a gyereket a rossz élményektől vagy a nem kívánt következményektől. A gyerek döntése a mikor és kivel kérdésköre, a szülő nyilván elmondhatja a véleményét, hogy ezt helyesli vagy nem, de lebeszélni nem fogja tudni. Jobb az őszinte légkört megtartani.

– Az szempont lehet, hogy nemcsak a szüzesség elvesztése előtt, hanem ideális esetben bármilyen pár első együttléte előtt is jó, ha megismerkednek egymás testével, vezet egy út egymáshoz, aminek során sok minden kiderül. Ha szülőként ehhez nyugodt körülményeket teremtünk, hogy együtt alhassanak, együtt lehessenek zavartalanul, akkor nem sietve és zaklatottan, a vécén vagy egy padon zajlik le ez a történet. Ha végigmennek ezeken a lépcsőfokokon, nagyobb magabiztossággal mennek bele az első együttlétbe, és az valószínűleg jó élmény lesz.

A legjobb, ha az egész nevelés a gyerek önbizalmát és tudatosságát erősíti, ha a testével kapcsolatos döntéseket maga hozhatja meg már kiskorától kezdve, ha a saját testével jó viszonyban van, ha kompetensnek érzi magát a saját cselekedeteivel, döntéseivel kapcsolatban, az nagy mértékben segíti egész életében a maga számára jó döntések meghozatalában.

Nem tizennégy éves korában kell elkezdeni beszélgetni a gyerekkel, hanem egész kicsi kortól elérhetőnek kell lenni, válaszolni mindenféle kérdésre, bizalmi légkörben élni. Nagyon sok érzelmileg elhanyagolt fiatal van, aki a szexualitásban keresné a szeretet és boldogságot, ami meddő próbálkozás és közben megtörténnek vele olyan esetek, ami csak ront a helyzeten.

– Még az sem baj, hogyha ad hoc módon ugrik bele valamibe, de önmagával szinkronban tegye ezt. Nagyon sok tényező éri a fiúkat és lányokat egyaránt, van egy kortárs nyomás, a média nyomása és a pornó is. Főleg ez az utóbbi nagyon össze tudja kavarni az elképzeléseket, elvárásokat a kamaszokban saját magukkal és a másikkal szemben is. Ráadásul nagyon könnyű vele találkozni, nemcsak a klasszikus értelemben véve, hanem akár egy videoklipben is, az egész kultúránknak alapvető terméke a szexualitás folyamatosan és mindenhol történő ábrázolása.

Ami a pornóban történik, valódinak és igazinak tűnik, és ha ők nem élvezik ugyanazt, amit a filmen látszólag élveznek az résztvevők, úgy érezhetik, bennük van a hiba, ami nyomot hagyhat az önbizalmukon, a szexualitással kapcsolatos érzéseiken. Bármilyen extrémnek is tűnik ez a téma, erről érdemes beszélni, mert alapvető élmény. Ma egy kutatást nem is lehetne lefolytatni például az egyetemisták körében a pornónézés hatásairól, mert nem tudnánk összehozni egy kontrollcsoportot azokból, akik nem láttak pornót.

Ha az ember tiszta lappal indul, nincs ismerete és tapasztalata valamiről, nagyon kevés információ is elég ahhoz, hogy mintaként hasson rá. Ezért jobb, ha úgy találja meg egymást egy fiatal pár, hogy egy kicsit kísérletezik, próbálkozik, akkor lesz valamennyi saját mintája is.

– Érdemes tehát elfogadó közeget teremteni, még ha nem is értünk egyet a választással. Illetve bízhatunk is a gyerekben, hogy jó döntést fog hozni – így a szakértő.

A gólya már nem aktuális

A gólya már nem aktuális

Jelen interjúcikk az Életszépítők oldalán jelent meg Fehérváry Krisztina tollából.

Sokféle tanácsot olvashatunk a témakörben, amelyeket olvasgatva egyértelművé válik: egy gyerek szexuális felvilágosítása nem korlátozódhat a kamaszkori beszélgetésekre. A kisgyerek kíváncsi, kérdései vannak, és egyébként is viszonyul valahogy a témakörhöz, tehát jobb, ha ezt rajtunk keresztül teszi. A szakértők mindig hangsúlyozzák: ha kérdez, ne mondjuk, hogy ehhez még kicsi vagy, erről nem illik beszélni stb. Egyrészt, ha azt akarjuk, hogy kamaszként bármilyen, lényeges kérdést feltegyen a gyerek, vagy megosszon velünk fontos információkat, akkor már az elejétől kezdve éreznie kell, hogy hozzánk mindig fordulhat – és ez az érzés nem tizenkét évesen alakul ki. Tehát reagálnunk kell arra, amikor mesél vagy kérdez, méghozzá hitelesen, de a korának megfelelően. S nem akkor, amikor ráérünk és kedvünk van, hanem akkor, amikor ő kérdez. Mindez nagyjából minden témakörre igaz.

Ha pedig szeretnénk, hogy ezek a beszélgetések később minél kevésbé legyenek kínosak, akkor szintén az a megoldás, hogy az elejétől kezdve természetesen kezeljük a témát. Igazából soha nem kell konkrétan leülni és szexuális felvilágosítást tartani a gyereknek, ne hagyjuk elveszíteni az érdeklődés kifejeződését: az ő számára még sokáig nem zavarba ejtő a téma, csak annyi a dolgunk, hogy válaszolunk a kérdésekre, és annál többet nem is kell erőltetni. Később sem az anatómiai részletek átadása a lényeges, hogy ki mit csinál, hanem az, hogyan érezzük magunkat közben. Leginkább az érzelmek fontosak, amelyek az egészet övezik és átszövik. Habár az ember sokszor szeretne kész válaszokat előhúzni ilyenkor, a legtöbb szakértő azt mondja, hogy ez az életkortól és a gyerek érdeklődésétől függ.

A mi tapasztalatunk szerint néha válaszokra sincs szükség: az ötéves kisfiamnak például nemrég unokatestvére született, így aztán megértette, hogy a kisbaba az anyukája hasában nődögél, majd megszületik. Egy korábbi, kisebb sérülésből pedig tudta, hogy nagyon kell vigyáznia a fütyijénél a golyókra, mert majd onnan jönnek a kisbabák.

Természetesen azt is megkérdezte már, honnan lesznek úgy általában a gyerekek, amire valaha, valamikor azt válaszoltam, hogyha egy nő és egy férfi nagyon szereti egymást, akkor lesz, ő is így született. Tulajdonképpen csak idő kérdése volt, hogy szöget üssön a fejébe: mégis konkrétan hogyan kerül át a kisbaba a nő hasába. Én csak megálltam éppen, talán pont fürdettem vagy öltöztettem, és önkéntelenül is az jött ki a számon, hogy: öööööö. Miközben a megfogalmazáson járattam az agyam, már meg is született benne a válasz:

„Szerintem amikor ölelkeznek a szerelmesek, és szeretik egymást, akkor a férfi hidat épít, azon átmegy a nő és így megy bele a kisbaba.”

Ennél szebbet én biztosan nem tudtam volna mondani.

Ahogy a jó mesék is metaforákban szólnak az élet lényeges kérdéseiről, a gyerekek is sokáig szeretik az ilyen, meseszerű vagy költői megfogalmazásokat, de ezeknek azért az igazat kell fednie – a gólyamese például nem ilyen. Ha nem elég számukra a magyarázat, akkor úgyis tovább kérdeznek. Fontos az is, hogy a szerelem, a szeretet már a kezdetektől kötődjön ehhez az egész kérdéskörhöz.

– A gyerekek gyakran találkoznak a szexualitással, valaha például az állatokat látták párosodni, manapság pedig a tévében, itt-ott videoklipekben, reklámokban, plakátokon találkoznak nyílt és szofisztikáltabb tartalmakkal, jóval nagyobb mennyiségben, mint valaha. Tehát a témát nem lehet megkerülni és nem is érdemes – mondja Zala Márton szexuálpszichológus.

Afelől pedig ne legyen kétségünk, hogy már kiskamaszként találkozni fog pornóval: hazai és nemzetközi felmérések szerint is a 10 év feletti gyerekek jelentős hányada látott már pornót, a 13-14 évesek pedig ugyebár már rendszeresen rákeresnek ezekre az oldalakra.

– Nem reális célkitűzés, hogy megóvjuk tőle a gyereket, meg fogja találni. Ezért fontos, hogy legyen valamilyen szintű előképe, ne a pornón keresztül alkosson képet először a szexről. Sok esetben ugyanis ilyenkor irreális elvárásai lesznek a fiataloknak önmagukkal és a partnerükkel szemben is. Több olyan páciensem is volt, aki azt gondolta magáról, kicsi a pénisze, de csak azért, mert a pornófilmekből vette a mintát. A lányok pedig azt gondolják, azt kell csinálni, amit ott látnak. Nemcsak technikai részletekről van van szó vagy arról, hogy később mire mondanak igent, hanem arról is, hogy úgy érzik, látványosabbnak kell lenniük, elkezdik eljátszani azt, amit érezniük kellene. Vagy úgy tesznek, mintha élveznének valamit, ami valójában rossz nekik. Arról nem is beszélve, hogy a pornófilmben is van egy előtörténet, ami szintén nem reális fogalmakat képezhet arról, hogy a nők egy csettintésre le szoktak feküdni az emberrel – figyelmeztet a szakértő.

Az, hogy például mi mennyire legyünk szabatosak a megfogalmazásokban, tőlünk függ. Hasonló kérdéskör a gyerek előtti meztelenség: vannak szemérmesebb szülők és vannak olyanok, akik szeretnek az otthonukban meztelenül mászkálni. Mindkét esetben nőhetnek fel egészséges szexualitással rendelkező emberek, az a fontosabb, hogy önazonosak legyünk, a természetellenes erőlködés károsabb. Arra viszont érdemes figyelni, hogyha a gyerek idővel kínosan érzi magát, zavarban van, azt tartsuk tiszteletben. A szakértő szerint az együtt fürdés sem okoz különösebben problémát, amíg a gyerek igényli. Hasonló eset a vitatott szájpuszi: a gyerekek sokszor szeretnék ezt, de igazából csak felnőttként tulajdonítunk neki szexuális tartalmat. Ez számára aszexuális, viszont a szeretet jeleként értelmezi.

A kisgyerek idővel felfedezi, hogy jólesik neki, ha magához ér, innentől kezdve ezt nyilván gyakrabban teszi. Nem jó ötlet ezért leszidni, legfeljebb hozzátenni, hogy ezt mások előtt nem szoktuk. Ha véletlenül fültanúja vagyunk egy beszélgetésnek az óvodások között, abba sem jó ötlet beleszólni (hacsak nem rosszul érzi magát ebben a helyzetben valamelyikük), az legyen ő dolguk. Ha úgy érezzük, valamit mégis hozzá kell fűznünk, érdemes később felhozni a témát.

Nagyon fontos, hogy a nemiséggel kapcsolatban ne keltsünk se bűntudatot, se félelmet, ennek később káros hatásai lehetnek.

– Sok olyan páciensem van, akinek a problémái erre vezethetőek vissza. Az is jellemző, hogyha gyakran ellenőriznek valaki, ha nagyon tiltják ezt, akkor például egy fiúnak mindig sietnie kell. Mivel ez éveken át zajlik így, később kialakulhat a korai magömlés. Ugyan a női orgazmus zavara nagyon összetett jelenség, aminek többféle oka is lehet, de az egyik lehet az, hogy a lányokat nagyon gyakran letiltják, mondván, oda nem szabad nyúlni, jó kislány ilyet nem csinál. Régen olyan elnevezések is gyakorta elhangzottak, mint a csúnyája. Ennek mind lehet negatív hatása. Felesleges lelkiismeretfurdalást kelteni, hiszen senkinek sem árt azzal, amit csinál. Az meg a másik probléma, amikor negatív értelemben jelenik meg a szexualitás, a szülők egymás egymás szexuális potenciáljáról, viselkedéséről osztanak meg a gyerek előtt véleményt – taglalja Zala Márton.

Fontos továbbá, hogy elhangozzon, tudatosuljon, ezt felnőttek csinálják. Ha ez egyértelmű, akkor nem kell megijeszteni sem a gyereket. A legjobban azzal védhetjük meg a kéretlen érintésektől, ha beszélünk erről az egész témakörről. A kutatások szerint azok a gyerekek, akiket szexuális abúzus ért, de a szexről lehetett beszélni otthon, hamarabb felismerték, hogy mi történik velük, tudtak nemet mondani, illetve sokkal könnyebben beszéltek az őket ért eseményekről, kevésbé voltak rávehetőek arra, hogy eltitkolják azt. Szemben azokkal a gyerekekkel, akiknek szavaik sem voltak erre, miközben az erősebb szégyenérzetük is megakadályozta őket a segítségkérésben, és egyáltalán, könnyebben rászedhetőkké váltak manipulációval.

Az már lassan terjedő gondolat, hogy ne kényszerítsük a gyereket, amikor egy rokon megköveteli, hogy adjon puszit. Itt nem erről az egy mozzanatról van szó, de szépen kifejezi a lényeget:

a szeretet nevében nem kényszeríthetjük a gyereket arra, amit nem akar és az intim szféráját érinti. Így egy kislány felnőve képes lesz nemet mondani, esetleg pont annak, aki a szeretet nevében követel tőle valamit. Vonatkozzon ez akár a szexre, akár például a fizikai bántalmazás elviselésére.

Nem arról van szó, hogy a gyerek mindenféle tiltakozását el kell fogadni, de van, ami fölött ő rendelkezhet: és ez a saját teste. Ez nyilván nem ugyanaz a kategória, mint amikor csokit akar enni zöldség helyett. Először mindenki a hozzá legközelebb álló, őket szerető embereken tanul meg mindent, többek között nemet mondani is. Ha ők nem tartják ezt tiszteletben, hogyan mondhatna nemet később például egy tanárnak, egy főnöknek, vagy annak, aki után látszólag vágyakozik.

Szexuális felvilágosítás – kell egyáltalán?

Szexuális felvilágosítás – kell egyáltalán?

Jelen cikk az Ifjúsági Lelki Elsősegély oldalán jelent meg.

Számos szülő őrlődik a kérdésen, mikor kellene elmondania, hogy a kedves történet a gólya által hozott kisbabáról nem teljesen tükrözi a valóságot. Minthogy a gyermek iskolába jár, könnyen juthat a szülő arra a megállapításra, hogy ezt a funkciót is igazán átvállalhatja az oktatásügy.

Nem is téved sokat, ugyanis valóban tananyag, úgy 13-14 éves kor körül biológiaórán az emberi reprodukció.

A kérdés innentől fogva egyfelől az, hogy valóban a nemi szervek egyszerűsített működése az, amit felvilágosítás alatt értünk, illetve az a helyénvaló, hogy a fiatalok minél később jussanak megbízható információhoz a testük működésével kapcsolatban?

A világon minden a szexről szól, kivéve a szex, mert az minden másról!” írja Dr. Hevesi Kriszta, így tehát a szexuális felvilágosítás (korszerűbb szóval élve a szexedukáció) sem korlátozódhat kizárólag az aktusra.

Sokkal fontosabb, hogy a fiatalok megértsék és elfogadják a testüket működését, vágyaikat. Képesek legyenek megélni érzelmeiket, beszélni ezekről. Jelen pillanatban az iskolai szexedukáció felhívja a figyelmet a nemi úton terjedő betegségekre, a nem kívánt terhességre és a védekezés fontosságára.

Ez mind nagyon fontos és szükséges. Azonban nem beszél arról, hogy miként lehet megszólítani egy lányt, vagy fiút. Nincs szó arról, hogy miként mutathatjuk, mondhatjuk, ha tetszik nekünk valaki. Hasonlóképpen nem beszél arról, hogy mikor, hogyan utasítsunk el valakit.

„Nem egy esettel találkoztam, ahol fiatal lányok azért keveredtek számukra kellemetlen szexuális aktusba, mert úgy érezték, iskolai népszerűségük romlana, ha elutasítóan viselkednének.”

A fiatalok kérdéseit felelet nélkül hagyó szexuális felvilágosítás okán a fiatalok a pornóhoz fordulnak információért. A lányok megtanulják, hogy az orgazmusuk az első perctől az aktus végéig tart. Majd amikor úgy tapasztalják, hogy ez nekik nem így sikerül, magukban keresik a hibát. Hasonlóképpen nehéz a fiúknak, akik a pornóban látott méretek miatt éreznek kisebbségi érzést.

Pedig az érzelmekre ható, szerepjátékokon, önismereten átívelő szexuális felvilágosító program hasznossága bizonyított! Azok a fiatalok, akik ilyen programon vesznek részt, később kezdenek szexuális életet élni, jobban megfontolják, hogy kivel lépnek szexuális kapcsolatra, jobban élvezik a szexuális együttléteket, tudatosak a védekezés tekintetében, ezáltal kevesebb a nem kívánt terhesség és a szexuális úton terjedő betegség.

 

Mit tegyen tehát a szülő?

Először is ne tegyenek úgy, mintha a szex nem is létezne! A gyerekeknek kiskoruktól kezdve éppen úgy lehet mesélni a fiúkról-lányokról, mint a világ bármely más tüneményéről. Fontos a hitelesség és az, hogy a gyermek értelmi színvonalának megfelelően beszélgessünk a szerelemről, szexről, intimitásról. Fontos, hogy a gyermeknek legyen lehetősége kérdéseket feltenni. A családi kapcsolatban legyen lehetősége a tinédzsernek beszélni baráti kapcsolatairól, szerelemiről, elképzeléseiről, vágyairól, álmairól.

Iskolák tekintetében egyfelől az nagyon fontos, ha érzik a szülők támogatását a téma iránt. Lényeges, hogy ne egyszeri alkalommal tartsanak a „nagyoknak” felvilágosító programot, hanem egészen elsőtől nyolcadikig. Fontos, hogy legyenek ebben edukatív elemek, de a szituációs és szerepjátékok a jó szexedukáció alapkövei. Az elfogadó légkör létszükséglet, és az LMBTQ személyek elfogadását is érdemes témaként kitűzni. Lényeges, hogy beszélhessenek a fiatalok az érzéseikről, gondolataikról. Szerezzenek ismereteket abban, hogy hol tudnak gumióvszerhez jutni, hogyan fedezhetik fel a testüket, miként kerülhetik el a nem kívánt terhességet, illetve hogyan tudják önmagukat és partnerüket gyönyörhöz juttatni.

Zala Márton
pszichológus, szexuálszakpszichológus

Mi a fene az a gender?

Mi a fene az a gender?

Jelen cikk az Ifjúsági Lelkisegély oldalán jelent meg.

 

Mi a fene az a gender, és miért foglalkoznak vele mostanában annyit?

Jelent ez egyáltalán valamit?

A genderelmélet alapfelfogása az, hogy a nemünk nem határozza meg kötelező jelleggel a viselkedésünket. Tehát, ha valaki fiúnak születik, attól még betölthet olyan munkákat, amik az elmúlt időszakban inkább nőkre volt jellemző. Így tehát lehet szabó vagy éppen óvodapedagógus. Hasonlóképpen egy nő is betölthet vezetői pozíciót, lehet rendőr, katona, vagy éppen programozó. Ez idáig elfogadható, nem?

Az emberek az esetek nagy részében fiúként vagy lányként születnek. Vannak esetek, amikor a méhen belüli fejlődés rendellenességei miatt nem egyértelmű ez a besorolás, de ez igen ritka. Azt, hogy ki melyik nembe tartozik, a külső nemi szervekből határozzuk meg. Ez a születéskor meghatározott nem, angolul sex (főnév).

Ehhez a biológiai nemhez kapcsolódnak szerepek és önkifejezési módok. Ez a gender, azaz a társadalmi nem. Nézzünk erre egy példát! Az alábbi kép XIV. Lajos francia király hivatalos portréja. Az ő korában a magas sarkú cipő, a harisnya, a hosszú paróka egyaránt a férfiasságot, a magas státuszt jelentette egész Európában.

Tehát az, hogy miként kell egy társadalomban nőként vagy férfiként viselkedni, változik. Változik annak függvényében, hogy milyen társadalmi, kulturális, és gazdasági hatások érik az embereket. Hogyha pedig változik, az annyit tesz, hogy nincs „normális”, „hagyományos”, „törvényszerű” vagy éppen „Isten által elrendelt” férfi vagy női szerep a társadalomban. Pláne nincsen természetes. A természet lehetővé teszi, hogy a férfiak harisnyát húzzanak vagy a nők számára, hogy rövidre vágják a hajukat. A kultúra ezzel szemben előírhatja a test elfedését, hogy a rózsaszín masnit a kislányok hordják a hajukban, a fiú gyermekek ezzel szemben csakis kék ruhában mehessenek a játszótérre.

Azok a szerepek az elfogadottak, amiket a társadalom elfogad. A természet megenged, a társadalom korlátoz.

 

Inkább térjünk vissza az eredetihez!

Melyikhez? Az emberré válás során a nők jóformán félistennek számítottak. Az ember nem ismerte a szexuális együttlét és a gyermekáldás közötti összefüggést, így a nők a horda fennmaradásának zálogai voltak. A vagyonfelhalmozás során a kialakuló férfijogú társadalmak a nőt kvázi állatszerepbe taszították: vásárolták őket, jogfosztottakká váltak, nem tanulhattak, nem szavazhattak. Az ipari forradalom és a világháború során a dolgozó (ipari munkás) nőkre lett igény. Megint változtak a nemi szerepek.

Jelen pillanatban számos terület van elzárva a különböző nemek számára. Normasértőnek tűnik, ha egy fiúgyermek balettozni szeretne. Vagy éppen a tánchoz való kedv nem teljesedhet ki azért, mert az nem fér bele a társadalmi sztereotípiába. Hasonlóképpen nem általánosan elfogadott, hogy nők busz-, kamion-, taxisofőrök legyenek. Míg a lányok hosszú ideig ugyanolyan, vagy jobb eredményeket érnek el a reál tantárgyakban, mint a fiúk, a reálos egyetemi szakokon a férfiak vannak nagyobb számban reprezentálva. Hasonlóan alakul ez a cégek vezetői között, és a politikai életben egyaránt.

A kisfiúknak nem szabad sírni, hiszen katona dolog. Felnőtt korukban is nehezen tudatosítják az érzelmeiket, ezzel szemben a lányok nem lehetnek vagányok, belevalók, az nem eléggé hercegnős.

A genderelmélet tehát azzal a céllal száll síkra, hogy a szükségtelen nemi különbségtétel helyett az egyén (ezáltal pedig a társadalom) boldogulását szolgálja.

 

Zala Márton
pszichológus, szexuálszakpszichológus

A számítógépes játék függőségről

A számítógépes játék függőségről

Jelen cikk az Ifjúsági Lelkisegély oldalán jelent meg.

Számítógép, mobiltelefon vagy konzol, egyre inkább egy közös játék ökoszisztéma részeként kezdenek működni, amelyhez virtuálisan közösségi oldalak csatlakoznak. Ez annyit tesz, hogy az egyre jobb grafikájú játékok egyre teljesebb élményt képesek nyújtani úgy, hogy élményeinket barátainkkal, internetes ismerőseinkkel szerezzük. Az egyre teljesebb élmény, mely mindenhova elkísér, mintha bizonyos személyeknél függőséghez vezetne…

Tényleg függőség lenne?

Azt, hogy milyen függőségek léteznek, azt a pszichológia és a pszichiátria tudományterületén Európában a Betegségek Nemzetközi Osztályozása című kiadvány, az Egyesült Államokban pedig a mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM) határozza meg. Specifikusan ilyen függőségről nem beszélhetünk. A BNO túl régi, hogy ilyesmivel számolni tudjon, a DSM5 pedig megemlíti, mint olyan témát, amit kutatni kellene.

Elképzelhető, hogy a későbbiekben megjelenő kategorizáló kiadványok tartalmazni fogják.

Tulajdonképpen bármi lehet függőség, nem csak szerek okozhatnak ilyet, cselekvések is. Azonban, hogy egy cselekvés mikor okoz függőséget, mikor beszélünk hobbiról, az erősen megítélésfüggő. Lehet valaki kávé-, vagy marihuánafüggő, ahogyan szexfüggő vagy munkamániás (workaholic) is.

 

Hobbi?

Ha valakinek a kirándulás a hobbija, hétvégente bő egy napot a természetben tölt, majd egész héten sóvárog a Kékestető után, arra kevesen mondanák, hogy „természetfüggő” vagy „kirándulásaddikt”. A természetjárás ugyanis egy kívánatos, hasznosnak, előnyösnek tartott tevékenység. A számítógépes játék ezzel szemben a társadalom nem játszó személyeinek fejében egyenesen haszontalan, agresszív, káros. Innentől kezdve a monitor előtti játék nehezen válik elfogadott hobbivá, pedig ezek a hiedelmek legfeljebb féligazságok.

Miközben pedig megpróbáljuk a saját vagy szerettünk szórakozását más szemszögből látni, szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy a videojátékok lassan elismert sporttá, akár olimpiai sporttá válhatnak.

 

Káros?

Való igaz, hogy a videojáték-függőség problémája hazánkban is növekszik. A függőség nem feltétlenül az ezzel töltött időtől függ, sokkal inkább attól, hogy milyen szerepet, milyen helyet foglal el a játszó személy életében. Érdemes lehet szakembert felkeresni, ha az alábbi kérdések közül többre igennel válaszolsz:

  1. Igen sokat gondolkozol a játékokon vagy azon, hogy mikor játszhat legközelebb?
  2. Dühösnek, mérgesnek, szomorúnak vagy idegesnek érzed magad ha nem tudsz játszani?
  3. Úgy érzed, hogy többet kell játszanod vagy izgalmasabb játékokra kell váltanod, más kiegészítőkre van szükséged, hogy azt az izgalmat elérd, amit korábban okozott neked a játszás?
  4. Úgy érzed, hogy kevesebbet kellene játszanod, de nem tudod visszafogni a tevékenységed?
  5. Elveszted érdeklődésed vagy nem veszel részt annyi tevékenységben, mint régen?
  6. Folytatod a játékot annak ellenére, hogy szembesülsz a negatív következményekkel, például kialvatlanság, kimaradás iskolából, munkahelyről, túl sok pénz költése, összekülönbözés fontos számodra fontos személyekkel, kötelezettségeidet elhanyagolod?
  7. Nem mondasz igazat arról, hogy mennyit játszol a gépen?
  8. Azért játszol hogy elmenekülj a személyes problémáid vagy negatív érzéseid elől?
  9. Előfordult már, hogy fontos kapcsolatok, munka, tanulás, karrier látta a kárát a játéknak?
    (Petry, Nancy. et. al. 2014)

Kutatások leginkább arra az eredményre jutnak, hogy a videojátékok az emberek nagyon nagy részénél nem okoznak megnövekedett agressziót, illetve nem bizonyulnak magányosabbnak, mint nem játszó társaik.

Bizonyos esetekben azonban, amikor a játszó személy múltjában traumák húzódnak meg, vagy a jelenben olyan terhet kell elviselnie, ami meghaladja a képességeit, könnyen megszállottjává válik a digitális világnak, mintegy kimenekülve a valós életből. Ilyenkor jellemző a szociális kapcsolatok megszakítása, kötelezettségek elhanyagolása, hazudozás, idegesség, folytonosan a játékon való gondolkodás, vagy akár az alvásról való lemondás a játék kedvéért.

Mit lehet tenni?

Ahogy fentebb már említettem, az esetek nagy részében nincs szó függőségről, csupán hobbiról. Ilyen esetben pszichológusra kevésbé van szükség, de kellemes, tartalmas élményekkel, minőségi idővel a számítógépen kívüli világ újra felfedeztethető.

Egyre gyakrabban fordul elő viszont, hogy valós internetes játékfüggőséggel keresnek meg kliensek. Az esetek döntő többségében hatékonyan működik a személyre szabott kognitív viselkedésterápia, melyet művészetterápiás módszerekkel egészítek ki. Kész, mindenkire alkalmazható módszer nem létezik, hiszen mindenki más okból ragad a monitor elé.

Szexuális felvilágosítás Mikor? Hogyan?

Szexuális felvilágosítás Mikor? Hogyan?

Jelen cikk az Ifjúsági Lelki Elsősegély oldalán jelent meg.

Számos alkalommal kerestek meg az elmúlt időszakban tanárok, szülők, hogy mi az ideális időpont a gyermekek szexuális felvilágosítására? Szükséges-e a gyermekek okítása ebben a témában, vagy rábízható ez az iskolára? Van-e előnye, hátránya annak, hogy egy gyermek korán tud a szexualitásról? Zala Márton szexuálszakpszichológus írása.

Az emberi közösségnek mindig is szerves része volt a szexualitás, melynek tudása nem csak tanításon, hanem a géneken keresztül is átadódik. A gyermekek jellemzően a virág-méhecske, gólya-baba elfedő történeteket legfeljebb ideig-óráig fogadták el. Azt tanulták meg, hogy ez az a téma, ami tabu, ami érdekes, de nem beszélünk róla.

Ahogyan régen a gyermekek az állatokat párzani látták, úgy most a pop kultúra, a filmek telis-tele vannak explicit és implicit szexuális utalásokkal. Ezeket a gyermekek éppen úgy észreveszik, mint a felnőttek. Csak megtanulták, kimondatlanul megérezték, hogy erről nem illik beszélni.

Ezért érdekes számomra a kérdés, hogy mikor érdemes a szexualitásról beszélgetni a gyermekekkel. A válasz egyszerű: minél korábban. Azzal a kiegészítéssel, hogy csak igaz, hiteles információt biztosítsunk a gyermek számára és kizárólag olyan forrásokat, tartalmakat, szavakat, kifejezéseket használjunk, amik a gyermek fejlődési szintjének megfelelnek.

Azaz teljesen felesleges hormonháztartásról beszélni egy óvodással. A szexualitáshoz kötődő trágár szavak semmiképpen sem tartoznak az okításba. A szexualitás filmes, illetve saját/másik testén történő bemutatása szintén minden esetben kerülendő.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha a szexuális edukáció előbb következik be, akkor a szexuális aktivitás is korábbra datálható? A felvetést miden tudományos kutatás elutasította. Azok a gyermekek, akik minden életkorban megfelelő mennyiségű információhoz jutottak a nemiséggel kapcsolatban, később jellemzően megfontoltabbak voltak szexuális életvitelükkel kapcsolatban, hajlamosabbak voltak együttléteik során védekezni. Ezáltal jóval kevésbé estek teherbe tervezés nélkül, illetve a nemi úton terjedő betegségeket sem kapták el olyan mértékben, mint a szexualitást elhallgató szülők gyermekei.

Tévhit tehát, hogy a gyermeki ártatlan lelket megrontaná a közösülés tudata. Ezzel szemben nagy fokú szorongást szülhet a tudatlanság, ha olyan tartalommal találkozik, amit nem ért meg a gyermek. Azok a gyermekek, akiknek van fogalmuk a szexualitásról, kevésbé esnek szexuális abúzus áldozatává.

Az az elgondolás sem helytálló, hogy ha a felnőttek nem beszélnek a szexualitásról, akkor a kisiskolás gyermek nem is szerez erről tudomást. Szerez, csak más forrásból, osztálytársaktól, interneten keresztül, pornófilmekből. Ezek a nem tényekre támaszkodó mendemondák, durva, realitástól elrugaszkodott szexuális tartalmak helytelen szexuális viselkedést, elvárásokat sugallnak, amikből kifolyólag könnyen kudarcélménye lehet a kiskamasznak, és nem fogja érezni a szexualitás meghittségét.

A szexuális felvilágosítás során mindenképpen kell beszélni a betegségekről, a nem kívánt terhességről, de sose ez legyen a beszélgetés fő fókusza! A fő gondolati sík lehet inkább a kölcsönös örömszerzés, intimitás megélése. Fontos beszélgetni a gyermekkel a fiúkról-lányokról, ismerkedésről, szerelemről, saját testéről, a másik nem testéről, a gyermek érdeklődéséről. Fontos, hogy a gyermekek kérdezhessenek és ne legyenek tabu témák.

Zala Márton
pszichológus, szexuálszakpszichológus
http://zalamarton.hu

Hogyan ismerkedjek?

Hogyan ismerkedjek?

Jelen cikk az Ifjúsági Lelki Elsősegély oldalán jelent meg.

Ismerős közhelyek: csak add magad, légy természetes, idővel összejön. Sokszor az lehet az érzésed, hogy mégsem. A következő cikkben arra vállalkozom, hogy hasznosítható tanácsokat adjak ismerkedéssel kapcsolatban. Zala Márton pszichológus, szexuálszakpszichológus írása.

Kissé idegenkedve állunk az ismerkedéssel. Nincs rá társadalmi konszenzus, rítus. Elméletileg mérhetetlen lehet a szabadságunk: bárhol lehet ismerkedni, gyakorlatilag bárkivel. A kötöttségek teljes hiánya sokaknál ellentétes eredményre vezet: a mindenhol sehol lesz. A családokban általában erről sincs szó, az iskolában hasonlóképp, a filmekből lehet példát venni, de nem az igazi. Akkor hogy? Marad a Tinder?

Először is fontos, hogy tisztában legyél önmagaddal! Gondolkodj el rajta, miben vagy jó, értékes? Mire vagy büszke? Mit szerethet benned a leendő párod? Gondolom most azt gondolod, hogy jól feladtam a leckét. (Akik hozzám fordulnak, általában így éreznek.) Csak nyugi. Van rá pár napod. Gondold végig!

Fontos azt is körvonalaznod, hogy milyen párt szeretnél. Indulhatunk külsőségek felől de gondolkozhatunk személyiségben is. Olyanra vágysz amilyen te vagy? Épp az ellentétedet keresed? Kivel érzed jól magad? Fiút keresel vagy leányt? Mi az ami megfog valakiben? Erre sem kell rögtön válaszolni. Ráérsz. Szemlélődj, kutass az emlékeidben!

Össze-vissza gondolkodsz magadról, egy álombéli párról, mire jó ez? A válasz egyszerű: tudod, hogy te mennyire értékes vagy, mit tudsz adni a kapcsolatodban, és tudod, hogy milyen párra vágysz. Így ha megpillantod, egyszerűen csak szóba kell elegyednetek.

Az megvan, hogy a „bocsi mennyi az idő?”-ből is lettek párkapcsolatok? Te hány jobb dumával tudnál előrukkolni?

Pro tipp: kezdd azzal, hogy miért mentél oda a kiválasztottadhoz! „Szia! Azért jöttem hozzád, hogy elmondjam tök menő ez a csíkos pulcsi/én is épp ezt a könyvet akartam olvasni/mókás ez a sapka/szívesen hariznék a szendvicsedből de inkább add meg a telefonszámod!”

Van cikis helyzet?

Tökre nincs! Maximum elnevetitek magatokat. Vagy ami még jobb, összeismerkedtek.

Fontos, hogy ne vedd homlokráncolóan komolyan magad! Csak lazán, mosolygósan.

Lányok is kezdeményezhetnek?

A konzervatív szemlélet ezt inkább a fiúk terepének gondolja, ezért sokan idegenkednek tőle. Ugyanakkor, ha a szíved azt diktálja, hogy te tedd meg az első lépést, ugyan miért ne? Itt nincsenek igazi szabályok.

Zala Márton
pszichológus, szexuálszakpszichológus
http://zalamarton.hu