Mi a fene az a gender?

Mi a fene az a gender?

Jelen cikk az Ifjúsági Lelkisegély oldalán jelent meg.

 

Mi a fene az a gender, és miért foglalkoznak vele mostanában annyit?

Jelent ez egyáltalán valamit?

A genderelmélet alapfelfogása az, hogy a nemünk nem határozza meg kötelező jelleggel a viselkedésünket. Tehát, ha valaki fiúnak születik, attól még betölthet olyan munkákat, amik az elmúlt időszakban inkább nőkre volt jellemző. Így tehát lehet szabó vagy éppen óvodapedagógus. Hasonlóképpen egy nő is betölthet vezetői pozíciót, lehet rendőr, katona, vagy éppen programozó. Ez idáig elfogadható, nem?

Az emberek az esetek nagy részében fiúként vagy lányként születnek. Vannak esetek, amikor a méhen belüli fejlődés rendellenességei miatt nem egyértelmű ez a besorolás, de ez igen ritka. Azt, hogy ki melyik nembe tartozik, a külső nemi szervekből határozzuk meg. Ez a születéskor meghatározott nem, angolul sex (főnév).

Ehhez a biológiai nemhez kapcsolódnak szerepek és önkifejezési módok. Ez a gender, azaz a társadalmi nem. Nézzünk erre egy példát! Az alábbi kép XIV. Lajos francia király hivatalos portréja. Az ő korában a magas sarkú cipő, a harisnya, a hosszú paróka egyaránt a férfiasságot, a magas státuszt jelentette egész Európában.

Tehát az, hogy miként kell egy társadalomban nőként vagy férfiként viselkedni, változik. Változik annak függvényében, hogy milyen társadalmi, kulturális, és gazdasági hatások érik az embereket. Hogyha pedig változik, az annyit tesz, hogy nincs „normális”, „hagyományos”, „törvényszerű” vagy éppen „Isten által elrendelt” férfi vagy női szerep a társadalomban. Pláne nincsen természetes. A természet lehetővé teszi, hogy a férfiak harisnyát húzzanak vagy a nők számára, hogy rövidre vágják a hajukat. A kultúra ezzel szemben előírhatja a test elfedését, hogy a rózsaszín masnit a kislányok hordják a hajukban, a fiú gyermekek ezzel szemben csakis kék ruhában mehessenek a játszótérre.

Azok a szerepek az elfogadottak, amiket a társadalom elfogad. A természet megenged, a társadalom korlátoz.

 

Inkább térjünk vissza az eredetihez!

Melyikhez? Az emberré válás során a nők jóformán félistennek számítottak. Az ember nem ismerte a szexuális együttlét és a gyermekáldás közötti összefüggést, így a nők a horda fennmaradásának zálogai voltak. A vagyonfelhalmozás során a kialakuló férfijogú társadalmak a nőt kvázi állatszerepbe taszították: vásárolták őket, jogfosztottakká váltak, nem tanulhattak, nem szavazhattak. Az ipari forradalom és a világháború során a dolgozó (ipari munkás) nőkre lett igény. Megint változtak a nemi szerepek.

Jelen pillanatban számos terület van elzárva a különböző nemek számára. Normasértőnek tűnik, ha egy fiúgyermek balettozni szeretne. Vagy éppen a tánchoz való kedv nem teljesedhet ki azért, mert az nem fér bele a társadalmi sztereotípiába. Hasonlóképpen nem általánosan elfogadott, hogy nők busz-, kamion-, taxisofőrök legyenek. Míg a lányok hosszú ideig ugyanolyan, vagy jobb eredményeket érnek el a reál tantárgyakban, mint a fiúk, a reálos egyetemi szakokon a férfiak vannak nagyobb számban reprezentálva. Hasonlóan alakul ez a cégek vezetői között, és a politikai életben egyaránt.

A kisfiúknak nem szabad sírni, hiszen katona dolog. Felnőtt korukban is nehezen tudatosítják az érzelmeiket, ezzel szemben a lányok nem lehetnek vagányok, belevalók, az nem eléggé hercegnős.

A genderelmélet tehát azzal a céllal száll síkra, hogy a szükségtelen nemi különbségtétel helyett az egyén (ezáltal pedig a társadalom) boldogulását szolgálja.

 

Zala Márton
pszichológus, szexuálszakpszichológus


Comments are closed.