Szexuális felvilágosítás Mikor? Hogyan?

Szexuális felvilágosítás Mikor? Hogyan?

Jelen cikk az Ifjúsági Lelki Elsősegély oldalán jelent meg.

Számos alkalommal kerestek meg az elmúlt időszakban tanárok, szülők, hogy mi az ideális időpont a gyermekek szexuális felvilágosítására? Szükséges-e a gyermekek okítása ebben a témában, vagy rábízható ez az iskolára? Van-e előnye, hátránya annak, hogy egy gyermek korán tud a szexualitásról? Zala Márton szexuálszakpszichológus írása.

Az emberi közösségnek mindig is szerves része volt a szexualitás, melynek tudása nem csak tanításon, hanem a géneken keresztül is átadódik. A gyermekek jellemzően a virág-méhecske, gólya-baba elfedő történeteket legfeljebb ideig-óráig fogadták el. Azt tanulták meg, hogy ez az a téma, ami tabu, ami érdekes, de nem beszélünk róla.

Ahogyan régen a gyermekek az állatokat párzani látták, úgy most a pop kultúra, a filmek telis-tele vannak explicit és implicit szexuális utalásokkal. Ezeket a gyermekek éppen úgy észreveszik, mint a felnőttek. Csak megtanulták, kimondatlanul megérezték, hogy erről nem illik beszélni.

Ezért érdekes számomra a kérdés, hogy mikor érdemes a szexualitásról beszélgetni a gyermekekkel. A válasz egyszerű: minél korábban. Azzal a kiegészítéssel, hogy csak igaz, hiteles információt biztosítsunk a gyermek számára és kizárólag olyan forrásokat, tartalmakat, szavakat, kifejezéseket használjunk, amik a gyermek fejlődési szintjének megfelelnek.

Azaz teljesen felesleges hormonháztartásról beszélni egy óvodással. A szexualitáshoz kötődő trágár szavak semmiképpen sem tartoznak az okításba. A szexualitás filmes, illetve saját/másik testén történő bemutatása szintén minden esetben kerülendő.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha a szexuális edukáció előbb következik be, akkor a szexuális aktivitás is korábbra datálható? A felvetést miden tudományos kutatás elutasította. Azok a gyermekek, akik minden életkorban megfelelő mennyiségű információhoz jutottak a nemiséggel kapcsolatban, később jellemzően megfontoltabbak voltak szexuális életvitelükkel kapcsolatban, hajlamosabbak voltak együttléteik során védekezni. Ezáltal jóval kevésbé estek teherbe tervezés nélkül, illetve a nemi úton terjedő betegségeket sem kapták el olyan mértékben, mint a szexualitást elhallgató szülők gyermekei.

Tévhit tehát, hogy a gyermeki ártatlan lelket megrontaná a közösülés tudata. Ezzel szemben nagy fokú szorongást szülhet a tudatlanság, ha olyan tartalommal találkozik, amit nem ért meg a gyermek. Azok a gyermekek, akiknek van fogalmuk a szexualitásról, kevésbé esnek szexuális abúzus áldozatává.

Az az elgondolás sem helytálló, hogy ha a felnőttek nem beszélnek a szexualitásról, akkor a kisiskolás gyermek nem is szerez erről tudomást. Szerez, csak más forrásból, osztálytársaktól, interneten keresztül, pornófilmekből. Ezek a nem tényekre támaszkodó mendemondák, durva, realitástól elrugaszkodott szexuális tartalmak helytelen szexuális viselkedést, elvárásokat sugallnak, amikből kifolyólag könnyen kudarcélménye lehet a kiskamasznak, és nem fogja érezni a szexualitás meghittségét.

A szexuális felvilágosítás során mindenképpen kell beszélni a betegségekről, a nem kívánt terhességről, de sose ez legyen a beszélgetés fő fókusza! A fő gondolati sík lehet inkább a kölcsönös örömszerzés, intimitás megélése. Fontos beszélgetni a gyermekkel a fiúkról-lányokról, ismerkedésről, szerelemről, saját testéről, a másik nem testéről, a gyermek érdeklődéséről. Fontos, hogy a gyermekek kérdezhessenek és ne legyenek tabu témák.

Zala Márton
pszichológus, szexuálszakpszichológus
http://zalamarton.hu


Comments are closed.